Fotóalbum
Térkép

Bevezetés:

Síkság, alföld, síkság, kukorica, repce, kukorica, síkság, búza, repce, síkság, alföld... Meguntuk!!! :)
Bizony, egy időre meguntuk Petőfi hőn szeretett Alföldjét, "hegyeket" akarunk, izzadást, emelkedőt, kilátást, panorámát!
Tavaly már a Zemplén túra kapcsán kicsit belekóstoltunk az emelkedőkbe, de ott inkább a hegy megkerüléséről szólt a szakasz. De tetszett nekünk, és tudtuk, hogy nem utolsó hegyi túránk lesz. Viszont akárhogy nézegettük a Bükköt megkerülni nem egyszerű. Nagy kiterjedésű és az igazán szép látványosságait belül (felül) rejtegeti, így Bükk kerülés helyett Bükk átszelést, sőt mi több, átszeléseket terveltünk ki.
Nagy örömünkre Szabi barátunk is tudott csatlakozni, aki épp most töltötte szokásos évi itthoni pihenőjét. Viszont bánatunkra (mivel a túra hétköznapra esett) néhány korábbi Pajtásunk nem tudott velünk tartani. Így 5-en kezdtük el a vonatozást hétfőn reggel Debrecenből Miskolcra: Erika, Gergely, Szabi, Tamás és én!


1. nap Miskolc - Szilvásvárad (DST: 52,8 km AVS: 15,0 km/h TIME: 3:30:11)

Na, kezdem a "meglepővel": természetesen rossz időt mondtak egész hétre. Jégeső, jégtáblák, jegesmacik, stb. Komolyan mondom, már meg sem lepődtünk, de ami durvább, hogy ez már egy cseppet sem befolyásolta kalandvágyunkat és bringaéhségünket, nagyon vártuk a túrát!
Hétfőn reggel 8 körül Miskolcon voltunk. A terv az volt, hogy Lillafüredig kisvasúttal megyünk ki Diósgyőrből, de hogy-hogy nem, szakadt az eső. :) Egy kicsit vártunk az állomáson, de aztán okos enged alapon elindultunk.
Egész Miskolcot átszeltük, amely meglepetésünkre sokkal szebb, mint gondoltuk. Legalábbis a belváros, a sétálóutca. Kb. fél órás bringázás után kiértünk a kisvasút megállójához. 500 + 500 Ft-os jegy + kerékpárjegy áron cipeltek fel minket Lillafüredre, ami elsőre soknak tűnik, de én már azon csodálkozok, ha egyáltalán az a néhány utas összedobta így a "csihuhu" üzemanyagának árát.
Lillafüredre érve megtörtént a csoda, elállt az eső és 1-2 napsugár is kibújt a felhők közül. Gondoltuk, hogy pár percig tart, de nem, egész nap kitartott mellettünk Aigner Szilárd csapata (szegénykémék szerencsére sosem találják el, hogy milyen idő lesz :) )
Megnéztük az ország legnagyobb vízesését, majd a Palota-szálló mellett elhagyva a várost balra fordultunk és megkezdtük utunkat Ómassa irányába.

Ómassára hosszú emelkedő vezetett fel, a város "főterén" a buszfordulónál találtunk egy kis vendéglőt (nagyon igényes, mégis 200 Ft volt egy üveg Borsodi) ahol megpihentünk, kajáltunk egyet. Utánanéztünk, hogy milyen sors vár ránk Szilvásváradig: először lankás emelkedő, majd 4-5 km múlva kicsit erőteljesebb emelkedő pár km-ig, de aztán csak be kell gurulni Szilvásváradig, csak követni kell a zöld bringajelet. Szuper, ez menni fog!
Na hogy néz ki ez gyakorlatban: kimentünk a vendéglőből, és elkezdődött egy nagyon durva emelkedő kb 1,5-2 km-en át, amely kivezetett a faluból. A falu végén többen már a tolásra szavaztak a tekerés helyett (ez volt hát lankás rész?? :) )

Innentől hosszú kilométereken át lankás és meredek emelkedők váltották egymást. A levegő meleg és párás volt, folyt rólunk a víz. Mindezekért kárpótolt bennünket a csodás erdő, melyen utunk keresztülvezetett. Teljesen olyan érzésem volt, mintha gyalogtúrán lennénk, ott látni ennyi gyönyörű helyet egyszerre. Az út aszfaltos volt, bár abból nem a legjobb minőségű (utólag örülünk, hogy itt mentünk felfelé és nem itt kellett lefelé jönni!) Valamilyen titokzatos oknál fogva elég sűrűn tartottunk pihenőt és a sebességünk sem nagyon emelkedett 12-15 km/h fölé. :)

Lassan nem láttunk felfelé hegyeket, éreztük, hogy közel a csúcs! Ezután hosszú-hosszú kilométereken gurulhattunk lefelé, szerencsére immár sokkal jobb minőségű úton, gyönyörű, szerpentines szakaszon. A táj továbbra is lenyűgöző volt, az idő egyre szebb és még tekernünk sem kellett! Mi kell még?? :) Így ment ez egészen Mályinkáig, majd onnan (még durvább lejtőn át, de már főúton) egészen Dédestapolcsányig.
Ott megálltunk kávézni és elkezdtük szervezni az éjszakai szálláshelyünket. Sajnos az egyik szilvásváradi kemping zárva volt, a másik pedig tele. Szerencsére, viszonylag gyorsan találtunk telefonon egy magánszálláshelyet.
Dédestapolcsánytól Szilvásváradig szinte (hangsúlyozom szinte) sík volt az út, legalábbis a nap korábbi részéhez képest! Szállásunk rögtön Szilvásvárad "bejáratánál" volt, a Hócza vendégház. Kedves vendéglátóink megmutatták a gyönyörű szobát és útbaigazítottak minket a Szalajka-völgy felé. Még este meglátogattuk a turistacsalogató helyet és egy-egy jó adag pisztrángot fogyasztottunk el mindannyian. Az időjárás itt is kegyeibe fogadott minket, pont addig esett, amíg egyébként is fedél alatt falatoztunk! :)

2. nap Szilvásvárad - Eger (DST: 51,6 km AVS: 17,8 km/h TIME: 2:54:48)

A reggel szépen indult! Az idő a szebbik arcát mutatta felénk, felpakoltunk, elköszöntünk kedves házigazdáinktól és elkezdtük a túra első 6 méterét! :) Ugyanis kiderült, hogy Tamásnak defektje van. Visszatértünk házigazdáinkhoz és elkezdtünk szerelni! :)
A kis kitérő után elindultunk a Szalajka-völgy felé. Csodás tavakat, forrásokat, patakokat, vízeséseket láttunk, a fő látványosság pedig természetesen a Fátyol-vízesés! Kitaláltuk közben, hogy feltekerünk a Kalapat hegyen található Millenium kilátóhoz. Elvileg kb. 5-6 km kaptatásról lenne szó. Hát legyen. Amint rátértünk a völgyből a kilátóhoz vezető útra, durva emelkedő kezdődött, folyt rólunk a víz. Viszont kb. 1,5 km után lankásabbra változott a hangulat, és a hegyoldalból egyre gyönyörűbb tájak tárultak elénk. A kilátóhoz teljesen nem lehet felmenni bringával, mivel az utolsó 200 méter murvás, keményen emelkedő szakasz, viszont jó nagy parkoló van előtte, gyönyörű panorámával. Bandánk kettéoszlott (mindig marad valaki a biciklikkel) és megnéztük a kilátót, pontosabban lenéztünk a kilátóról, ahonnan állítólag bizonyos időszakokban a Tátra is látszódik!
Mivel utunk a Szalajka-völgy felé folytatódott, következett a jól megérdemelt gurulás, minden amiért egy fél órán át izzadtunk, lezajlott pár perc alatt visszafelé. :)




Fátyol-vízesés

Szilvásváradot elhagyva Bélapátfalvára érkeztünk, ahol megejtettük az ebédünket egy csodás tó partján (balra kell letérni a főútról, kb. 2 km és ott lesz a pihenőhely, érdemes benézni, ha úgyis ránk férne egy kis szünet, jobb egy gyönyörű helyen kajálni, mint az út mentén egy buszmegállóban)
Innen Mónosbél és Szarvaskő felé folytattuk utunkat. Ez utóbbi aranyos kis település, apró folyócskával, rengeteg fával, díszítéssel. Északról a község fölé magasló Várhegy csúcs és rajta a nemzeti lobogó, mint őrző szem vigyáz az egész településre!
Kb. 10 km múlva beértünk Egerbe. Első utunk a Szépasszony-völgybe vezetett, na (még) nem a borok miatt, hanem mert oda foglaltuk le az aznap esti szállásunkat, a Tulipán Kempingbe.

A faházunk elfoglalása után a tervünk az volt, hogy begurulunk a völgybe és legurítunk néhány csepp finom helyi bort. Csakhogy mire elkészültünk, az időjárás szeszélye utolért minket, épphogy a portán lévő fedett padokig eljutottunk, mikor több órás szakadó eső vette kezdetét. Megvacsoráztunk, dumáltunk és bámultuk a szakadó esőt. Ekkor sajnos beütött a krach. Elfogyott a sörünk, pedig még alig esteledett be. Tamás viszont elővette eddig ügyesen rejtegetett lovagias lényét, és hősiesen elszáguldott a zivatar kellős közepén az egyik szupermarketbe, hogy feltöltse készleteinket! :) Ezúton is örök hálánk neki, életmentő hadműveletet hajtott végre. Mire lefekvéshez készülődtünk, elállt az eső is!

3. nap Eger - Hollóstető (DST: 48,2 km AVS: 16,0 km/h TIME: 3:00:57)

Sajnos Tamás bringája elkezdett rosszalkodni, ráfért egy kis szerviz, ezért ő hamarabb indult el a kempingből a többieknél. Mi megnéztük közben először a Szépasszony-völgyet, majd utána Eger nevezetességeit. 1 óra körül találkoztunk Tamással a bazilika előtt, szerencsére sikerült legalább annyira rendbe hozni a "drótszamarat", hogy a túra hátralévő részét biztonságban megtehesse vele!
Végighaladtunk Eger belvárosán, majd Felsőtárkány felé folytattuk utunkat. Gergő GPS-es telefonjával kiderítettük, hogy kb. 220 méter magasan vagyunk és 650 körülre kellene feltekernünk, ha aznap el akarunk jutni Hollóstetőig. Igenám, csakhogy közben lesznek olyan pontok, ahol közel haladunk el a több mint 800 méteres csúcsokhoz, így gondoltuk, hogy nem lesz sétagalopp, ráadásul úgy, hogy kb. 40 km áll előttünk, az óra pedig fél hármat mutatott.




Bazilika, Eger

Felsőtárkányig kerékpárút vezetett, viszonylag sík utakon. Az igazi emelkedők utána kezdődtek. Az utat éppen felújították, így hol kimart régi aszfalton, hol átvágott utakon, hol vadonatúj (még aszfaltszagú) szakaszokon tekerhettünk. Sajnos pihenőhelyekkel (legyünk optimisták: egyelőre) egyáltalán nincs kiépítve a szakasz, szinte az egész távot úgy kellett megtennünk, hogy vadásztuk az egyenes szakaszokat, hogy lehetőleg ne a hajtűkanyar közepén szerezzünk kellemetlen meglepetést a kanyarodó kamionnak és saját magunknak.
A folyamatos emelkedők szinte már meg sem kottyantak a csapatnak! Persze nem teljesítettük azt az átlagsebességet, melyet sík terepen szoktunk, de ez egyikünket sem zavart. Cserébe gyönyörű tájakon vezetett utunk, lenyűgöző növényzettel illetve néha még egy-két aranyos nyuszit, őzikét is láthattunk! :)
Szerencsére az időnk már csodás volt, tűzött a nap, csak néha bújt el, egy-két makacs kósza felhő kedvéért! A hosszú kaptatók ellenére elég jól haladtunk, és lassan felértünk az aznapi szakasz legmagasabb pontjára, ahonnan Répáshutáig, illetve Hollóstetőig már csak lankásabb emelkedők, de inkább lejtők tarkították túránkat.
Az előre tervezett érkezésünknél 1 órával hamarabb értük el a Hollós-tetői hegyi kempinget, amely egy gyönyörű katlanszerű völgyben feküdt, szép faházakkal, rengeteg fával, füves területtel és nem utolsó sorban büfével! :)
A kiépített büfénél megvacsoráztunk és megterveztük a másnapi záró szakaszt. Jelige: csak be kell gurulni Miskolcig!

4. nap Hollóstető - Miskolc (DST: 30,9 km AVS: 16,7 km/h TIME: 1:51:01)

Na ja, csak be kell gurulni. :) Közben Erika kibányászta, hogy a soron következő település, Bükkszentkereszt, a Bükk legmagasabban fekvő települése.. Na oda gurulj be! :) Szerencsére valóban nem sokat emelkedtünk már, kb. 4 km múlva elértük Bükkszentkeresztet. Itt megálltunk a reggeli kávéra, kigurultunk a községből, majd jött a meglepi, újabb emelkedő, megkerülve a falu másik felét. Mázlinkra ez sem volt hosszú és elérkeztünk a túra egyik legkönnyedebb szakaszához, szó szerint hosszú kilométereken át egyet sem tekertünk, csak gyönyörködtünk a lábunk alatt fekvő panorámában. Sajnos a szerpentines utak elég szűkek voltak, így nagyon kellett vigyázni az esetleges szembeforgalomra, de hála az odafigyelésnek semmi gond nem volt.
Bükkszentlászló mellett elhaladva tartottunk egy pihenőt (nem tudom mit pihentünk ki :) ), majd gurultunk egészen Diósgyőr határáig, ahol egy nagy háromszög alakú murvás parkolónál balra folytattuk utunkat, a vár irányába. Pár kilométer után feltűnt előttünk a Diósgyőri vár.



Diósgyőri vár

Szétnéztünk a várban, részt vettünk a tárlatvezetésen, majd szomorúan elkezdtük kiszemelni a hazafelé tartó vonatot. Bennünk volt még pár nap tekerhetnék! Miskolc belvárosán keresztül, végig a villamossínek mellett visszatekertünk a vasútállomáshoz. Miskolc napfényben egy picit még szebb is, mint hétfő reggeli esőben! :) Felkászálódtunk a vonatra, és megkezdtük a zötykölődést Debrecen felé!
Itt meg kell jegyeznem, hogy több éves bringás utazásaink során rengeteg problémánk volt a MÁV-val. Viszont azt kell mondjam, hogy legnagyobb örömömre (remélem nem kiabálom el) látszik a folyamatos egyhangú fejlődés, mind az utazásszervezés, mind a közvetlen dolgozók (kalauzok stb.) részéről. Oda-vissza úton 5 bringát préseltünk a vonat végébe és egy rossz szót nem hallottunk tőlük, pedig hát mi a torlasz, ha ez sem! :)

Összegzés: (DST: kb. 183 km TIME: kb. 11 óra)

Tekertünk már többet, tekertünk már többen, tekertünk már jobb időben, tekertünk már könnyedebben, de azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy ez volt az egyik leglátványosabb túránk az összes közül, ami ráadásul elég nagy kihívás is volt számunkra! Sok jót hallottunk a Bükkről, de nem gondoltuk, hogy valóban ennyire gyönyörű és ennyire változatos tud lenni ez a tájék. Kis túlzással keresztbe-kasba bejártuk a hegységet, nem kerültük az emelkedőket és a nehéz szakaszokat. A társaság nagyon jól teljesített, az időjárással is szerencsénk volt összességében!
Kezdő túrázóknak nem, de kicsit jobb kondiban lévőknek nagyon ajánlom ezt a környéket, nem fog csalódni a Bükkben!

Reméljük sikerült felkelteni az érdeklődésedet a Bükk iránt is, ha bármiben tudunk segíteni, keress bennünket bátran!

Köszönjük figyelmedet, ne felejtsd el megnézni a fotóalbumot!

Készítette: Tóth Norbert 2009.07.02.

Ajánlom ezt a leírást levélben!